agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Rozsdás szárnyakkal ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-01-06 | |
Álmaimban gyakran látom még a házat,
melyben éltem annyi éven át. Rozzant kerítésén nyikorgott az ajtó, muskátli ölelte az ablakát. Kis kályhánkban pattogó tûz tombolt, ropta a táncot egész télen át: mélázva hallgattam reccsenõ hangját, s odakinn szálltak a füstkarikák. Minden zeg-zugában virágzott az udvar, ha zöldülõ illattal eljött a tavasz, tulipán és jácint, gyöngyözõ gyöngyvirág, színezték a tájat, adtak jó vígaszt. Égetõ napsugár simogatta arcom, ha fátylak alá csalt a rekkenõ nyár, s ha eljött az alkony sültszalonna illat szökkent a szomszéd kertekbe tovább, és a teraszon - asztalt körbeülve - frissítõ szellõ bujócskázott velünk, kémleltük az eget, csillagokat lesve, tervezve csendben jövõ életünk. És fogtátok a kezünk minden pillanatban - nem kellett szólni - éreztétek a bajt; s még most is, ha csak hangotokat hallom, nem érzem a dühöngõ vihart. 2007
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | ![]() | |||||||
![]() |
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik