Csak téblábolok miközben ég a ház.
Rád ki vigyáz
ha tétlenül nézem hogy a tûz
szemeid fényét járja át
ha - mert forr bennem a fájdalom
csigaházam nem hagyom

és topogva kezem tördelem
vagy fogvacogva átkozom
a sorsomat a sorsodat?
Tûrni tétlen nem lehet
vagy csak képzelet hogy
ennyire és épp nekem
és épp velem... velünk...

Néma tekinteted kiabál
- már nem hiszem
hogy csak dacból hallgatsz.
Hangosabban szól a némaság
miközben ég a ház...
A ház...

Talpam alatt parázs
önkéntes kínzás
hogy állok és nézem
az elüszkösödött romokat.
Kitõl kérjem jussomat?
Nekem már nem kell semmi -
csak az a ház
melyben tekinteted
megnyugvást talál.