agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
|
||||||
agonia Ajánlott Alkotáso
■ Rozsdás szárnyakkal
Romanian Spell-Checker Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2005-02-11 | [Ezt a szöveget a következ. nyelven kell olvasni romana] | Könyvtárba beírt x
" … Du-te acasa, prostule,
Nu-ti mai pierde noptile " (Cantec lautaresc) - Ar fi bine s-o uiti ! ii spuneam inimii, uit-o, iti spun! Ii strigam furios, asaza lespezi inalte de liniste in urma ei, uit-o!, sufland incet, da zbor papadiei straine ... - Usor de zis! Mi-a raspuns - nicicand n-a fost dat nimanui a uita focul in care piere arzand. - Uitati-o! le strig ochilor - pentru Dumnezeu, alungati-o din lacrima si din lumina, uitati-o, va spun ! - Eram niste cratere stinse, mi-au spus, lumina nu mai gasea drumul spre noi. Ca niste afumate rani de glont, spre lume atinteam sticloase intrebari incremenite. Doar ea, buzele ei, aburind usor geamul subtire, uscat, lumini reaprinse in ferestrele reci. Doar ea - lumini fierbinti, in mijlocul carora tolanita, domneste. Nu-ncerca, n-ai cum s-o alungi, orb vei ramane - alunga-ti ochii, lumina, caci numai o data cu noi va pleca si ea de la tine. - Uitati-o, uitati-o ! le strig disperat mainilor, uitati-o, voi, ciudate vietati electrice, linistitele mele unelte : de-acum inainte, cuprindeti vazduhul in brate, haraziti mangaieri doar obrazului pufos al poamelor, al pruncilor, doar intinderii albe a hartiei, si rotunjiti-va palmele in jurul marului si-al portocalei, de-acum inainte, cuprindeti de mijloc doar arborele din drum, tacut si statornic. - Uit-o si tu, ii strig sangelui, intoarce-te acasa, prostule, aduna-ti apele in matca lor veche si, cantand, lasa unda sa-ti joace in voie pe prundurile multicolore ale vietii … - Zadarnic, zadarnic ! imi spune n-ai cum sa-ntorci, nu mai poti alege unda grabita a raului din vanatul val nestatornic al marii in care s-a pierdut fara urma … - Uit-o ! imi strig disperat mie insumi, fugi, goneste, scapara-ti pasii departe spre zare, incotro vezi cu ochii, fugi, nu te mai uita in urma, azvarle peste umar pieptenele : dese paduri inalte s-or asterne intre tine si ea! fugi, azvarle oglinda : lacul intins, cu nemarginirea-i de ape, va ineca amintirea ei … Fug, alerg … Zadarnic alerg, o, zadarnic : oglinda umeda a lacului cu ochii ei calzi, luminosi, ma priveste, iar soapta padurii adanci ma tot cheama cu glasul, cu vorbele ei, si toti arborii, arborii dragi, spre mine intind o, arborii mereu spre mine intind bratele ei.
|
||||||||
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | |||||||||
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik