Ott, ahol tiszta az éj,
és még ártatlan a hó,
hol nem folyik soha vér,
lelkem oda való.

Messze tájak tükör vizén,
mely tisztább minden szónál,
repülne szívem sebesen hozzád,
amikor csak szólnál.

Zsenge, zöld végtelen mezõn
elfeküdnénk ketten,
hallgatnánk a szellõ dalát,
s napunk ezzel teljen.

Folyók mellett büszkén
csúcsosodnak a hegyek,
csak Te kellenél mellém,
hogy örökre boldog legyek.