agonia ![]()
■ Rozsdás szárnyakkal Lépj kapcsolatba velün |
Tagok kommentárja
Megjelenitése: 8227
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2005-12-04 | [Ezt a szöveget a következ. nyelven kell olvasni espanol] | Könyvtárba beírt Valeria Pintea
Quizás, cuando me muera,
dirán: Era un poeta. Y el mundo, siempre bello, brillará sin conciencia. Quizás tú no recuerdes quién fui, mas en ti suenen los anónimos versos que un día puse en ciernes. Quizás no quede nada de mí, ni una palabra, ni una de estas palabras que hoy sueño en el mañana. Pero visto o no visto, pero dicho o no dicho, yo estaré en vuestra sombra, ¡oh hermosamente vivos! Yo seguiré siguiendo, yo seguiré muriendo, seré, no sé bien cómo, parte del gran concierto.
|
||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|||
| Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | |||||||||
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik