Pengeélen táncolok
természetes - mondom -
pedig nem az
egybefolynak napok hónapok
beszélnék
mégis hallgatok

korhol az idõ
és mindig-mindig ugyanaz a nóta
mióta mimóza lelkem meg-
megrebben
próbálok jobban
szebben - hátha...
Hiába.

Imádság tartja kézben az álmot
mit idegen szem sose látott

mellettünk el-
szédeleg az élet
körülöttem lebeg az éj
féltett álmaim törnek össze
magával ránt a sötét...

Közöttünk rémisztõ némaság.
Ez élet?
Mit ér ha gyûlölsz,
Babám?