Álmaimban gyakran látom még a házat,
melyben éltem annyi éven át.
Rozzant kerítésén nyikorgott az ajtó,
muskátli ölelte az ablakát.

Kis kályhánkban pattogó tûz tombolt,
ropta a táncot egész télen át:
mélázva hallgattam reccsenõ hangját,
s odakinn szálltak a füstkarikák.

Minden zeg-zugában virágzott az udvar,
ha zöldülõ illattal eljött a tavasz,
tulipán és jácint, gyöngyözõ gyöngyvirág,
színezték a tájat, adtak jó vígaszt.

Égetõ napsugár simogatta arcom,
ha fátylak alá csalt a rekkenõ nyár,
s ha eljött az alkony sültszalonna illat
szökkent a szomszéd kertekbe tovább,

és a teraszon - asztalt körbeülve -
frissítõ szellõ bujócskázott velünk,
kémleltük az eget, csillagokat lesve,
tervezve csendben jövõ életünk.

És fogtátok a kezünk minden pillanatban -
nem kellett szólni - éreztétek a bajt;
s még most is, ha csak hangotokat hallom,
nem érzem a dühöngõ vihart.

2007