agonia
magyar

v3
 

Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál
poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
armana Poezii, Poezie deutsch Poezii, Poezie english Poezii, Poezie espanol Poezii, Poezie francais Poezii, Poezie italiano Poezii, Poezie japanese Poezii, Poezie portugues Poezii, Poezie romana Poezii, Poezie russkaia Poezii, Poezie

Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli

Poezii Romnesti - Romanian Poetry

poezii


 


A szerző további alkotásai


Ennek a szövegnek a fordítása
0

 Tagok kommentárja


print e-mail
Megjelenitése: 1380 .



A Pokol rabja
vers [ ]

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
by [Gabe ]

2007-04-21  |     | 



Egyedül egy sötét szobában
Fekszek unottan egy ágyban.
Tekintetem üveges,
Állapotom röhejes.
Gondolataim kuszák,
De ők ezt nem tudják.
Csak bámulok ridegen előre,
Nézek az átlátszó tükörbe.

Dolgozni a semmiért,
Áldozni a hatalomért,
Ölni a sok pénzért,
Meghalni az életért.
Porba hullni egy világért,
Megtörni a szerelemért,
Szenvedni a boldogságért,
Kérdem én: Mindez miért?

Boldogságom vágyálom,
Az alagút végén azt látom.
Elérni ezt most lehetetlen,
Leláncolva ülök tehetetlen.
Testem helyett szívem van láncon,
Elbújok, hogy ez ne látsszon.
Magány, szomorúság és félelem;
Láncomban mind egy elem.

Furcsa, latin szavakat írnak,
De káoszban ők is sírnak.
Mikor a világ összeomlik,
Ugyanúgy magukat féltik.
Mi mind egyformák vagyunk,
Csak ellenkező oldalon állunk.
Őrült vagyok nekik, s ők is nekem,
Teljesen elment az eszem.

S a gondolatok forgatagából,
Ebből a lüktető kavalkádból
Összeolvad egy kérdés:
Miért? – Üvöltök fel és
Ők csak néznek, bámulnak bambán,
Számukra elmém örök talány.
Otthagynak, s én nem örülök,
Hogy egy diliház cellájában ülök.

Üvöltök, s összerogyok,
Kezemben kést szorongatok.
Szívembe döföm, de nem fáj,
Számomra megváltás a halál.
Tudom, hova kerülök, s mi lesz velem,
Tudom, hogy az élet könyörtelen.
Behunyom szemem, összecsuklok,
Nem nézek vissza, mindent itt hagyok.

De egyre messzebb kerül vágyam,
A Pokolban megvetették ágyam.
Mi ez? Édes Istenem mit tettem?
A rosszból rosszabba kerültem.
Nincs visszaút, se megbocsátás,
Gúnyosan nevet rajtam a Kaszás.
Mindig is én voltam saját magam gyilkosa.
Így lettem örökre a pokol rabja.


.  |










 
poezii poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
poezii Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket poezii
poezii
poezii  Keresés  Agónia - Művészeti Műhelyek  

Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne

E-mail | Publikálási és bizalmassági politik

Top Site-uri Cultura - Join the Cultural Topsites!