agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Rozsdás szárnyakkal ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2005-10-10 | [Ezt a szöveget a következ. nyelven kell olvasni english] | Könyvtárba beírt Valeria Pintea
I will die in Paris, on a rainy day,
on some day I can already remember. I will die in Paris--and I don't step aside-- perhaps on a Thursday, as today is Thursday, in autumn. It will be a Thursday, because today, Thursday, setting down these lines, I have put my upper arm bones on wrong, and never so much as today have I found myself with all the road ahead of me, alone. César Vallejo is dead. Everyone beat him although he never does anything to them; they beat him hard with a stick and hard also with a rope. These are the witnesses: the Thursdays, and the bones of my arms, the solitude, and the rain, and the roads. . .
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | ![]() | |||||||
![]() |
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik