Nézd, hogy havazik: december...
Szerelmem, figyeld az ablakot!
Szólj, hozzanak még parazsat,
halljam a tüzet, hogy pattog.

A kályhához közel hozz széket,
kéményben a vihart hallgatnám -
vagy napjaimat? de ez mindegy-
megtanulnám szimfóniáját.

Szólj még, hogy hozzanak teát is,
és bujj ide mellém, kedves!
A Sarkról olvass nekem bármit,
s havazzon... a hó eltemessen.

De jó meleg van itten nálad,
Szent minden, mi díszíti szobád,
Nézd hogy havazik december...
Ne nevess... csak olvass tovább!

Nappal van s micsoda sötétség...
Szólj hát, hogy hozzák a lámpát.
Nézd, a hó, akár a kerítés,
S dér lepte az ajtónak zárját.

Én nem megyek ma már el innen...
Özönvíz elõtt se után:
Nézd hogy havazik december...
Ne nevess... csak olvass tovább!



P. Tóth Irén