Önéletraj Dsida Jenõ
Dsida Jenõ (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költõ.
Dsida Jenõ 1907-ben született Szatmárnémetiben, apja Dsida Aladár az osztrák-magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt. Anyja Csengeri Tóth Margit, aki Beregszászon élt. Itt ismerkedtek össze és szerettek egymásba, házasságkötésüknek regényes története van.
Dsida Jenõ gyermekkorát beárnyékolta az elsõ világháború. Apja orosz hadifogságba került, nagybátyja, akitõl keresztnevét kapta, elesett a galíciai harcmezõn. Családja tönkrement, apjának polgári foglalkozást kellett keresnie, így lett az Erdélyi Római Katolikus Státus tisztviselõje. Dsida Jenõ Budapesten, Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait.
Dsida Jenõ fiatalkori fényképe
Kora ifjúságától kezdve költõnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költõi pályáján. 1923 augusztusától 1927 márciusáig – tizenhat éves korától húszéves koráig – a Cimbora címû folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és mûfordítása. „Elek nagyapó” unokáknak kijáró szeretettel és felelõsségtudattal segítette a pályakezdõ költõt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában. 1925-ben, szülei akaratát követve a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, tanulmányait nem fejezte be. 1936-ban jegyezte el nagy szerelmét Imbery Melindát, 1937-ben összeházasodtak. Nemcsak versei, hanem levelezésük is méltó emléke kapcsolatuknak. Dsida Jenõ szívbetegségben szenvedett. 1938-ban meghûlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni. 1938. június 7-én csendben meghalt. A Házsongárdi temetõben temették el, a szertartást Márton Áron kanonok-plébános végezte.
Leselkedõ magány, 1928
Nagycsütörtök, 1933
Angyalok citeráján, 1938
Jövendõ havak himnusza, 1923-27
Rettenetes virágének, 1928-1938
Séta egy csodálatos szigeten, (cikkek, riportok, novellák, levelek), Bukarest, 1992.
Magyar karaván Itálián keresztül, Bp., 2006.
Légy már legenda (összes verse és mûfordítása), Bp., 2005.
|