agonia
magyar

v3
 

Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál
poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
armana Poezii, Poezie deutsch Poezii, Poezie english Poezii, Poezie espanol Poezii, Poezie francais Poezii, Poezie italiano Poezii, Poezie japanese Poezii, Poezie portugues Poezii, Poezie romana Poezii, Poezie russkaia Poezii, Poezie

Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli

Poezii Rom�nesti - Romanian Poetry

poezii


 
A szerző további alkotásai


Ennek a szövegnek a fordítása
0

 Tagok kommentárja


print e-mail
Megjelenitése: 1074 .



Szomszédom, a lírai tenor halála
próza [ ]
traducere din românã

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
by [carmenmusatcoman ]

2008-05-27  |     | 



Traducere de dr. Bige Szabolcs a povestirii "Moartea vecinului meu, artistul liric", de Carmen Muºat Coman



A szomszédom elhunyt. Ahogy nagymamám mondaná, itt kering a halál a közelben, mert meghalt a múlt évben a lépcsõfordulóban, ahol lakunk egy másik szomszéd is. Ez a második szívinfarktust kapott, de eltérõen az elõzõtõl, nem volt családja. Õ nyugalmazott lírai tenor volt.

Este kilenckor hozták haza egy pokrócban a másik lépcsõházból, ahol kellemetlen helyzetbe hozott ezzel egy rakás rendes embert, akiket meglátogatott. Pokrócba tekerve hozták, úgy cipelték fel a negyedikre, mint egy meghibásodott televíziós készüléket. Persze ezt csak azután, miután kijött a mentõ, és a mentõtiszt kiállított a családorvos részére egy igazolást. Ez az eljárás, s ez szükséges a lírai tenor temetését intézõ rokonok számára. A szomszédok, a házfelügyelõ és a mentõtiszt kíséretében cipelték fel összefogva a pokrócba, és senki nem jött ki a lépcsõházban lakók közül, de a keresõlyukakat mindenütt eltakarták a kíváncsi szemek.

A házfelügyelõ kinyitotta az ajtót és a lírai tenor eltûnt kétszobás lakásában. Elhelyezték az ágyon, visszazárták az ajtót, és hazatértek, hogy családtagjaikkal osszák meg tapasztalataikat és elmélkedjenek az élet múlandóságáról „ma még itt vagy, holnap sehol”. Visszamentek a családjukhoz, és a lírai tenor egyedül maradt utolsó éjszakáján a kétszobás lakásában.

Reggel néhány halvány és alázatos gyertya égett a rozoga fa ajtó elõtt, amely mögött megtelepedett a halál. „Egyedül már csak nekem van itt a lépcsõfordulóban fa ajtóm, gondoltam kicseréltetem én is fémre, de hát tõlem mit lophatnának el a tolvajok?” – jutott szembe, ahogy szomorkás mosollyal mondta a liftajtó elõtt, a szomszédság egyedüli szociális érintkezési pontján.

A kilincsre akasztva egy kartonlap hirdette, hogy a kulcs az X lakásban található. A rokonok részére. Természetesen valaki felhívta õket, de nem tudom, és nem is akarom tudni, vajon megtették-e már az este. Hogy az emberekbe vetett hitet el ne veszítsem, azt reméltem, hogy a rokonok vagy vidéken laknak, vagy csak hajnalban kapták meg a telefonértesítést.

Reggel, mialatt a gyertyák az ajtónál égtek, szóba hoztam az egyik szomszéd elõtt a történteket. Gondoltam, mivel tõszomszédok, többet tud. Valóban tudott, de nem a hirtelen halál tényét, és az utána következõ eseményeket nem értette, hanem azt, hogy a házfelügyelõ este tízkor miért csengetett be hozzá azzal, szóljon, ha valakinek szüksége lenne a lírai tenor lakásának a kulcsára. „Hogy tehetett velem ilyent? Becsengetni hozzám ebben a késõi órában. Egész éjjel le sem hunytam a szemem!” – siránkozott sértõdötten.

Szigorúan néztem rá, lehet túl szigorúan is, mert stílust váltott: „Én is gyújtottam ma reggel pár gyertyát. Mit tegyünk? Különös ember volt a megboldogult, egyedül élt, nõtlen, senki sem nyitotta rá az ajtót, annyiszor mondtam is neki, hiszen több mint tíz éve ismerem: „Nem jó egyedül”, de hiába! Neki az ének jelentett mindent, az volt az õ családja.”

Magam is gyújtottam egy gyertyát az ajtó elõtt. Mögötte ott a lírai tenor, aki már többet nem szolmizál, és nem mondja többet a lift elõtt udvariasan tartva az ajtót, hogy én lépjek be elõször: „Csókolom a kacsóit! Hát a kisasszony? (a leányomra érti) Énekel még a kórusban?” Minden alkalommal ugyanaz a kérdés, és ugyanaz a válasz, amit mosolyogva vesz tudomásul. Ezután csöndben hallgatjuk lefele menet a lift zúgását a földszintig.

Szomszédom, a lírai tenor meghalt. Egyedül élt. Nõtlenül. Az ének volt a családja. Pokrócba csavarva cipelték fel a lépcsõn, mint egy meghibásodott televíziót, lerakták az ágyra, rázárták az ajtót. Magányosan töltötte kétszobás lakásában az utolsó éjszakát, de meggyõzõdésem, nem volt egyedül. A családjával találkozott: a muzsikusokkal.

.  | Inde








 
shim Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket shim
shim
poezii  Keresés  Agónia - Művészeti Műhelyek  

Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne

E-mail | Publikálási és bizalmassági politik

Top Site-uri Cultura - Join the Cultural Topsites!