agonia
magyar

v3
 

Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál
poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
armana Poezii, Poezie deutsch Poezii, Poezie english Poezii, Poezie espanol Poezii, Poezie francais Poezii, Poezie italiano Poezii, Poezie japanese Poezii, Poezie portugues Poezii, Poezie romana Poezii, Poezie russkaia Poezii, Poezie

Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli

Poezii Romnesti - Romanian Poetry

poezii


 
A szerző további alkotásai


Ennek a szövegnek a fordítása
0

 Tagok kommentárja


print e-mail
Megjelenitése: 1208 .



Spionizáció
próza [ ]

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
by [boerpeterpal ]

2012-10-30  |   

Ez a szöveg egy fordítás  | 



Az éj leple alatt szobájából sandán kukkolva, elõretolt hátvédnek érezte magát. Egyszemélyes, de nélkülözhetetlen információ-beszerzõnek, a felderítõk királyának. Három távcsõvel pásztázta az összes szomszéd lakást. Elsõsorban persze azokat, ahová egyáltalán beláthatott. A szép nagy panelizációnak köszönhetõen, lakások több tucatjába volt kényelmes bekukkantó lehetõsége. Hogy tökéletes legyen a magánspioni területen kiteljesedése — mert önmagának gyûjtötte az információkat —, kijárt egy siketeknek indított gyorstalpaló, szájról olvasó tanfolyamot. Csak neki volt gyorstalpaló persze, mert õ hallotta is a beszédet.



„Vajon mit csinálnak ott a fürdõszobában?” Izgett-mozgott tenyerét dörzsölve, némileg fantáziaszegényen, mert olyan sok mindent nem lehet egy fürdõszobában csinálni. Aztán, mikor az õ szemszögébõl pofátlanul bezárták az ablakot, amin sötétítõ zavarta a nyugodt elhárító munkájában, bekukkantott egy emelettel lejjebb, picit jobbra, ahol még égett a villany. Egy férfi és egy nõ állt egymással szemben.

„Talán enyelegnek vagy veszekednek. Látom, hogy azt mondja, szeder. Talán szederfej. Tény, hogy pirosas a pasas feje, de hoppá, ez a nõre gondolt. Na, most ugye, a szeder az ripacsos, a hölgyemény arca egyáltalán nem az, és ha jól látom, bele akar harapni. Igen, most már biztos, hogy veszekednek!” — Gondolta, amikor még néhányszor „egyértelmûen” kiolvasta az említett gyümölcs nevét. Egyre izgõ-mozgóbban vonaglottak, ilyen a jellegzetes idegroham, persze az is lehet, hogy táncoltak. Hogyan kellene ezt eldönteni? Gyorsan beírta nevüket a saját kockás füzetébe. Hallotta, hogy a nem együttmûködõknek ilyen jár, mert a férfi volt olyan aljas, hogy egy mozdulattal leeresztette a redõnyt, soha nem tudhatta meg indulataik vezérfonalát.

Megvakarta hordónyi sörhasát, legurított egy-két tikkadásgátlót és átirányított. Nyolcvanhatosék figyelemelterelõ ágyban fekvést mímeltek, közben nagy valószínûséggel információelhallgatásba és konspiratív, talán ellene indított mocorgásba kezdtek. Hasonlítottak az elõbbi szederfejesekhez, de úgy döntött, mégis másképpen neurotizáltak.

„Szederfej” — esett gondolkodóba — ez csakis valamilyen rejtjeles kód lehet, ilyet nem mond egy hétköznapi beszélgetésben még a legsötétebb esti órákban senki. Le is jegyezte magának, egy másik sima lapú piszkozatfüzetbe a megfejtésre váró rengeteg vélt vagy valósan elkapott „kód” szóáradat közé.

A nõ, mint akit besóztak ugrott az ablakhoz, és láthatatlanította a szobát.

Nyolcvanhatosékat is dühösen írta kockásabbik füzetébe. A lakásokban a sok összeesküvõ egymás után kapcsolta le a villanyt, a végén csak egyben maradt fény. Valami nagyon gyenge, negyvenes égõ pislákolt, de felszereltségén nem lehetett kifogni. A legcsúcstechnikásabb, saját készítésû optikai lencsék, gyerekeknek készült távcsõgyártási prospektusának követésével pásztázta a környéket. Nem volt azért olyan rossz minõségû a dolog, még a Holdon is tisztán látta a krátereket és a bennük rejtõzködõ sok-sok didergõ cselszövõt.

A derengõ fényû ablak örök titok maradt számára, sosem fejtette meg, hogy Boróka néni — ahogy magában ezt a veszélyforrást elnevezte — miért üldögél útra készen, maga mellett egy kofferrel a szoba kellõs közepén, egy sámlin, egyenes derékkal, kihúzott felsõtesttel, feszesen összeszorított térdekkel, egy kis kötött kalapban. Mellette koffer, olyan egészen régi, fából készült. Már évek óta egyik füzetbõl a másikba írja a nevét, de a rengeteg figyelemelterelõ tény rendbemosásával sem tudta megfejteni a koffer, õsz konty, hosszú ülés, várakozás és még rengeteg maga gyártotta „rejtjeles” lehetõséget. A nevét hol beírja a kockás füzetbe, hol kitörli, de most ezen a vészterhes, csak látszólag eseményszegény éjszakán gyúlt fény a fejében, megvilágosodás jeléül.

„Ez a boróka néni a fõkonspirátor, a többiek amatõrök csupán.” Infratávcsöve is van, mindenki más tevékenységét nyomon követhetné, de ez a nyugodt, üldögélést mímelõ kofferes hölgy a kémbanda feje lehet csupán, ezért profi! Csikorgó tevékenységérõl imígyen tereli el a figyelmet.

Most beírta mind a két füzetbe a nevét, és távcsöveit elhanyagolva dõlt hátra egy évek óta tartó összeesküvés-sorozat megoldójaként tetszelegve. Hiszen lefülelte a fõkolompost!



.  | Inde








 
shim Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket shim
shim
poezii  Keresés  Agónia - Művészeti Műhelyek  

Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne

E-mail | Publikálási és bizalmassági politik

Top Site-uri Cultura - Join the Cultural Topsites!