agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
![]()
agonia ![]()
■ Rozsdás szárnyakkal ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2004-06-26 | [Ezt a szöveget a következ. nyelven kell olvasni english] | Könyvtárba beírt Ismail Lazariuc
When I go alone at night to my love-tryst,
birds do not sing, the wind does not stir, the houses on both sides of the street stand silent. It is my own anklets that grow louse at every step and I am ashamed. When I sit on my balcony and listen to his footsteps, leaves do not rustle on the trees, and the waster is still in the river like the sword on the knees of a sentry fallen asleep. It is my own heart that beats wildly - I do not know how to quiet it. When my love comes and sits by my side, when my body trembles and my eyelids droop, the night darkens, the winds blow out the lamp, and the clouds draw veils over the stars. It is the jewel at my own breast that shines and gives light. I do not know how to hide it
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | ![]() | |||||||
![]() |
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik