Nem álomba ringatott lélekkel,
nem puha párnák ölének
melegében,
…remegõ testemmel,
…éber eszemmel,
Én füleimmel hallottam meg
átkodat
alkonyatban
…egy vasárnap.

Nem szülõi átok sújtott le rám,
csak emberi fájdalmad
csapongása bánt.
Ha felnõ,
…átkodtól elfordul a gyermek,
Egy angyalt,
…hogyan is átkozhatnál el?

Nem álomba ringatott lélekkel…
…füleimmel hallottam meg
átkodat
alkonyatban
…egy vasárnap.

Én soha ezért nem ítéllek meg,
csak fájó szívvel,
…szánlak érte rég,
Csak szemedbe nézek,
…csak kérlek, hogy
imádkozz értem még;
Nem az emberért,
…és nem is a gyermekért.
Van angyal,
akinek ennyi is elég.

Míg ködös szemedbõl letörlöm
könnyeid,
kõkemény szívednek rombolod várait;
Oly áttetszõ az arcod,
a vasárnap, ha sírsz…
Míg lelked fázik súgj el egy imát,
hogy ha bírsz,
Az emberért vagy a gyermekért
egyaránt,
vagy velem együtt
a lelkedért mondj imát.


Kondoros, 2008.09.12.