Kint a sötét éjben zúg csendesen a szél,
Fák lombja a virrasztó sötétben életre kél.
Csendes, nyugodt alvó kicsi város
Halkan lépdel egy szerelmes páros.

Útjukat lassan elnyeli a sötét,
Egy újabb õrült veszti az eszét.
Neki a nappal is örök éjjel,
Nézi az embereket furcsa kéjjel.

Poharam alján kávéfolt mosolyog,
Távolról, messze füst gomolyog.
Egy morzsás tányér, üres flakon,
Álmosság ül szelíden a falakon.

Minden mozdulat az elõzõ nap része,
S felrejlik bennem csókod édes íze.
Szövögeti a nép csendesen az álmát,
Kívánok immár én is jó éjszakát!