agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Rozsdás szárnyakkal ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2013-02-07 | [Ezt a szöveget a következ. nyelven kell olvasni francais] | Könyvtárba beírt Guy Rancourt De l’arbre de la vie, une à une, Les feuilles m’ouvrent les yeux. Ô terre aux couleurs qui donnent le vertige, Comme tu rassasies, Rassasies et fatigues, Comme tu enivres ! Ce qui rougeoie maintenant A tôt fait de disparaître. Bientôt le vent vibrera Sur ma tombe brune ; La mère se penche Sur son petit enfant. Je veux revoir ses yeux, Son regard est mon étoile Tout le reste peut s’en aller, s’effacer, Tout meurt, tout meurt volontiers, Seule reste la Mère éternelle D’où nous venions ; Son doigt joueur écrit Dans les airs fugitifs nos noms. 1919 (François Mathieu, Hermann Hesse, poète ou rien, Paris, Calmann-Lévy, 2012, p. 9)
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | ![]() | |||||||
![]() |
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik