agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
|
||||||
agonia Ajánlott Alkotáso
■ Rozsdás szárnyakkal
Romanian Spell-Checker Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-01-29 | | Könyvtárba beírt P. Tóth Irén
Az önimádat büszke heverõjén
fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verõfény. Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek. Csak annyit érünk, amennyit magunkba, mit nékem a hazugság glóriája, a munka. Mit a csaló próféták csácsogása, nem alkuszom én semmiféle rúttal, se a labdákért ordító tömeggel, se számarányokkal, se Hollywood-dal. Tõlem locsoghat megváltó igéket s unalmas õrültségeket az ép ész, nem az enyém a század rongy bohóca, se a felhõkbe zörgõ, bamba gépész. Nem kell hatalmasoknak úri konca, s a millióktól olcsó-ócska kegy. Azt hirdetem, barátim, sok a kettõ, de több az egy. Recsegjen a múlt s a bárgyú jövõ is, nekem magasabb kincset kell megónom. Uralkodom tûzhányó kráterén is, még áll a trónom. És önmagamat önmagammal mérem. Szavam ha hull, tömör aranyból érem. Mindegyiken képmásom, mint királyé, s a peremén a gõgös írás: én. 1931
|
||||||||
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | |||||||||
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik