A révben gyorsvízû folyó
szalad zúgva-morogva,
nyárfák nyirkos alkonyon
örök búról dalolnak.
Összefonódott ösvények
visznek a malomba,
ott látlak anyám, téged,
rozoga kunyhóban.

Fonsz. Régi kandalló ölén
jajongó tûz pislákol,
nehéz szívvel gyújtottad
pár kerítésdeszkából.
Nagyra nõ néha a láng,
majd aludni készül,
fény lengi át a szobát,
aztán elsötétül.

Veled együtt, szótlanul,
fonogat két lányka,
így nõnek fel, apátlanul,
Györgyre hiába várva.
Egyik most mesélni kezd
sárkányokról, sasokról,
hangja lágyan körbevesz -
te egész másra gondolsz.

Gyakrabban szakad a szál,
míg gondjaidba mélyedsz,
érthetetlen szavakat súgsz,
szemed távolba réved.
Hallgatsz, ha orsód földre hull,
és lebomlik a fonal,
csak nézed mozdulatlanul -
a lányok csodálkoznak.

...Nem! Nem szabad kételkedj!
Ablakhoz rohanva,
sötétbe hosszan nézegetsz:
-"Mit látsz?" kérdi egy lányka.
- "Semmit...Csak úgy tûnt nekem!"-
és leterít a bánat,
minden szavad megremeg,
mintha halálra várna.

Késõbb, fel sem emelve
párás tekinteted:
"- Én hamarosan elmegyek,
oly érzések gyötörnek...
Tudom is én, mit gondoltam?
Van nektek egy bátyátok...
Úgy tûnt, mintha hallanám
kopogni az ablakon.

De nem õ volt!... Ha jönne tán,
még lenne egy életem!
Elment, és megöl a vágy,
láthassam szemtõl szemben.
A Jóisten akarta így,
hisz meg van írva sorsom,
hogy fiam ne lehessen itt,
mikor végleg elalszom!"

Késõre jár, kinn szél süvít,
sötét az éjszaka;
gyermekeid már alszanak,-
te, sivár szívû anya,
kandalló mellett sírdogálsz:
elment, s nem jön vissza!
Sokáig gondolsz ma is rám,
s elviszel álmaidba.

Traducere de P. Tóth Irén