agonia
magyar

v3
 

Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál
poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
armana Poezii, Poezie deutsch Poezii, Poezie english Poezii, Poezie espanol Poezii, Poezie francais Poezii, Poezie italiano Poezii, Poezie japanese Poezii, Poezie portugues Poezii, Poezie romana Poezii, Poezie russkaia Poezii, Poezie

Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli

Poezii Romnesti - Romanian Poetry

poezii


 

A szerző további alkotásai


Ennek a szövegnek a fordítása
0

 Tagok kommentárja


print e-mail
Megjelenitése: 1864 .



Ti nem voltatok velünk
vers [ ]

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
by [ptoth ]

2011-11-30  |   

Ez a szöveg egy fordítás  | 



Ti nem voltatok velünk egy cellába zárva,
nem ismeritek a sötétség borzalmát,
állati karmok közt a sok éhes szájat,
emberi üvöltést, mely csak lassan fárad,
ha véres bilincs markolja bokáját.

Nem csorgott még könnyetek marékba,
mikor hátbaszúrt aljas árulás.
Csillagtalan ég alatt, útban a sírba,
nem nyomta vállatok fájdalom súlya,
mely szolgálta volna hazátok javát!

Nem szálltak még dalaitok bátran
ha árnyak közt falak osontak át,
nem tudjátok, mi a gyönyör titka,
ha feltör a vágy, ha a szív dobban,
rohanva az élet bûnei nyomán.

Megtört, gyenge karnak mit jelent a munka,
milyen az iga, a vicsorgó szörnyeteg,
a csikorgó csont ha a hideg marja,
az éhség, a szomjúság, ti soha
nem mondhatjátok el senkinek.

Nem tudjátok, hogy a kegyetlen zárka
reményt hazudik, és álmokat,
nehéz ajtókon zárak kattannak,
s rettegve, hogy zárva maradnak,
eladjátok önmagatokat.

Mulattatok terített asztalnál
követve bosszút és a csillogást,
hol nincs sajnálat és semmi az igazság,
hol nincs fény és nincsen szabadság
csak tüskék vannak, és végtelen gyász.

Ilyenek vagytok, kik most is hiszitek:
egyetlen dicsõség a lesújtó ököl.
Elfordulva tõlünk, gõgösen mentek,
ha föld színû arccal, telve félelemmel,
kóstolót kapunk büntetésünkbõl.

Ha összetörnek mindenütt a zárak,
sokezer ébredõ halott üvölt,
láncok szakadnak, omlanak a falak,
nem tudjátok milyen, ha valaki feltámad,
nem voltatok egy cellába' velünk!

P. Tóth Irén



.  |










 
poezii poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
poezii Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket poezii
poezii
poezii  Keresés  Agónia - Művészeti Műhelyek  

Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne

E-mail | Publikálási és bizalmassági politik

Top Site-uri Cultura - Join the Cultural Topsites!