agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Rozsdás szárnyakkal ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2010-09-13 | [Ezt a szöveget a következ. nyelven kell olvasni francais] | Könyvtárba beírt Guy Rancourt
Au cimetière, il y a beaucoup d’os.
Beaucoup sont déjà en poussière. Au cimetière, il y a beaucoup d’os. Il y a aussi les os de ma mère. Ceux-là, je ne sais pas pourquoi - L' amour ici peut beaucoup faire - Ceux-là, je ne sais pas pourquoi N’ont guère changé sous la terre. Ils sont un peu mes os à moi. Les jours qui passent, je m'en sers. Ils sont un peu mes os à moi, Je me confonds avec ma mère. N’allez donc pas au cimetière. Ils sentent si bon, les lilas ! N’allez donc pas au cimetière, Je vous dis qu’elle n'est pas là. (Maurice Carême, Complaintes, 1975)
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | ![]() | |||||||
![]() |
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik