agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Rozsdás szárnyakkal ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2010-05-23 | [Ezt a szöveget a következ. nyelven kell olvasni francais] | Könyvtárba beírt Guy Rancourt
Au fond de moi le chœur étrange
De mes aïeules, veut l’amour. Roses des défuntes vendanges, Poussière qui souhaite encore. Mais chaque fois que l’une d’elles Tend les bras à travers mes mains, Les autres et moi-même ensemble Nous l’étranglons sur le chemin. Le ciel est bas, la route est triste Pour s’en aller vers l’absolu. Beaucoup d’aïeules consternées Marquent le chemin parcouru. Et je monte, les dents serrées En regardant le soleil noir. Mais dans mon cœur les amoureuses Ont même soif et même espoir. (Catherine Pozzi, Très haut amour. Poèmes et autres textes, 2002)
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | ![]() | |||||||
![]() |
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik