agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
![]()
agonia ![]()
■ Rozsdás szárnyakkal ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2009-08-15 | [Ezt a szöveget a következ. nyelven kell olvasni english] | Könyvtárba beírt Bogdan Popescu
I who am dead a thousand years,
And wrote this sweet archaic song, Send you my words for messengers The way I shall not pass along. I care not if you bridge the seas, Or ride secure the cruel sky, Or build consummate palaces Of metal or of masonry. But have you wine and music still, And statues and a bright-eyed love, And foolish thoughts of good and ill, And prayers to them who sit above? How shall we conquer? Like a wind That falls at eve our fancies blow, And old Maeonides the blind Said it three thousand years ago. O friend unseen, unborn, unknown, Student of our sweet English tongue, Read out my words at night, alone: I was a poet, I was young. Since I can never see your face, And never shake you by the hand, I send my soul through time and space To greet you. You will understand.
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | ![]() | |||||||
![]() |
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik