agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Rozsdás szárnyakkal ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2009-08-06 | [Ezt a szöveget a következ. nyelven kell olvasni english] | Könyvtárba beírt jkloungsuh
My father worked with a horse plough,
His shoulders globed like a full sail strung Between the shafts and the furrow. The horses strained at his clicking tongue. An expert. He would set the wing And fit the bright-pointed sock. The sod rolled over without breaking. At the headrig, with a single pluck Of reins, the sweating team turned round And back into the land. His eye Narrowed and angled at the ground, Mapping the furrow exactly. I stumbled in his hobnailed wake, Fell sometimes on the polished sod; Sometimes he rode me on his back Dipping and rising to his plod. I wanted to grow up and plough, To close one eye, stiffen my arm. All I ever did was follow In his broad shadow around the farm. I was a nuisance, tripping, falling, Yapping always. But today It is my father who keeps stumbling Behind me, and will not go away.
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | ![]() | |||||||
![]() |
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik