Önéletraj Kassák Lajos
Lajos Kassák (n. 20 martie 1887, Érsekújvár actualmente în Slovacia - d. 22 iulie 1967, Budapesta) a fost un scriitor maghiar.
Susținător al formării Republicii Sovietice Ungaria, după căderea acestei republici, emigrează la Viena în 1927.
A fost reprezentantul cel mai de seamă al poeziei maghiare de avangardă, creația sa însumând mai multe experiențe, printre care cea a mișcării dadaiste. Ulterior, opera sa poetică dobândește trăsături umaniste, de armonie și echilibru, uneori cu inflexiuni elegiace. De asemenea, a scris o proză de reprezentare realistă a vieții, după modelul lui Gorki, cu trăsături autobiografice.
Scrieri
1915: Lumea meseriașilor ("Mesteremberek")
1922: Rugurile cântă ("Máglyák énekelnek")
1928/1939: Viața unui om ("Egy ember élete")
1962: Iubire, iubire ("Szerelem, szerelem").
****
1887. március 21-én Érsekújváron született (ma Nové Zámky, Szlovák Köztársaság)
1899 a gimnázium 2. osztályából kimarad, lakatosinasnak áll; szülõvárosában és Gyõrött dolgozik
1904 vasmunkás budapesti gyárakban és mûhelyekben; részt vesz a szakszervezetek politikai harcaiban, feketelistára kerül; bekapcsolódik az egyletek kulturális tevékenységébe; megismeri késõbbi feleségét, Simon Jolánt (1885–1938)
1909-10 gyalog indul Párizsba
1912 megjelenik elsõ könyve
1915-16 A Tett címmel betiltásáig szerkeszti a magyar avantgárd elsõ (aktivista) folyóiratát
1916 az avantgarde irányzatait „szintetizáló” Ma szerkesztõje
1919 az írói direktórium tagja, vitába kerül Kun Bélával, a forradalom bukásakor letartóztatják, decemberben szabadul
1920 Bécsbe emigrál, itt újraindítja a Ma c. folyóiratot; majd a 2X2-t
1926 hazatér; az avantgarde mozgalmon belül elszigetelõdik
1926–27 a Dokumentum c. folyóiratot szerkeszti (Illyéssel, Déryvel és Németh Andorral)
1928-36 megindítja a késõbb betiltott Munkát
1936 Az „Egy ember élete” Kommün c. kötete miatt fogházra és a közügyektõl három évre történõ eltiltásra ítélik
1940 izgatásért két hónapot börtönben tölt; feleségül veszi Kárpáti Klárát (1914–1986)
1945-49 (Fodor Józseffel) szerkeszti az Új Idõket, 46-tól az Alkotást és a Kortársat; mindhármat betiltják
1946 Békásmegyeren él, a Magyar Mûvészeti Tanács alelnöke
1947 szociáldemokrata képviselõ
1949 belsõ számûzetésbe kényszerül, mûvei nem jelenhetnek meg
1953 kizárják a pártból
1954 visszaköltözik Budapestre
1956 visszatér az irodalmi életbe; 1957-ben kiállíthat Budapesten
1960-67 külföldi kiállítások
1967 Budapesten hal meg (július 22.)
Fõbb díjak:
1965 Kossuth-díj
|